Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Konbanwa!

Nem igazán tudok írni. Egy ideje nem. Főleg mostanában. De most megerőltetem magam egy kicsit asszem...

Itt napról napra változnak az emberek, a helyzetek. Nem értem. Semmit és senkit.

Van h boldognak érzem magam, de emellett ott lebeg az a tény, ami mindig elszomorít, sosem enged át a teljes boldogságnak.

Mintha ez örökké tartana. Remélem nem.

Minden nap kezdődik valami új, de az amit úgy várok mikor fogja kezdetét venni? Talán soha.

A nap eme pillanatában úgy érzem mintha kihalt volna belőlem minden a bánatot kivéve. A reményem valahogy csak úgy elszállt.

Nem érzem miért jár át ez a reményvesztettség. Talán azért mert már megint úgy látok mindent, mintha már nem lenne esély a változtatásra, pedig elvileg sosem késő.

Próbálkozok. Talán nem elég erősen. De mégis mit kéne tennem ahoz h elérhessem azt ami így számomra biztosan lehetetlen?

Fogalmam sincs mit kéne tennem. Megint ez van és ismét ilyen vagyok. Hihetetlen ez is. Úgy tűnik sosem változom, vagy talán csak mélyebbre süllyedek.

Vágyam oly távol van, hogy szerintem sosem érem el ha megtalálom is.

Sebaj. Az életnek mindig van pozitív oldala. Kár h nem igazán tudom észrevenni.

Örüljek például h: élek, van h laknom, van családom, vannak még barátaim...stb.

De az a hatalmas üresség itt kong a mellkasomban amivel már-már nem tudok mit kezdeni. Ez az a dolog amit viszont konkrétan soha senkinek sem mondanék el, esetleg ha az amire vágyom teljesülne.

Sajnos viszont ez az egész valamiféle utópiának tűnik.

Tudom, ha már írok akkor ne ilyen ködfátyolosan fogalmazzak, de itt nem az a lényeg. Megpróbálom leírni amit gondolok, a lényeg h a konkrétumokat csak én ismerem és tudom.

Egyébként ezt most szeretném tisztázni azzal aki olvassa a blogot, hogyha valamiféle véleménye van, nemtetszése vagy csodák csodájára épp az ellenkezője az nyugottan megírhatja ide kommentbe, mivel nem szeretnék ismét ostoba pletykákat hallani a hátam mögött hangzani.

Nincs kedvem semmiféle hülye történetekbe belekerülni és senkihez sem kell viszonyítani vagy hozzávonatkoztatni.

Ez az én dolgom. Megkönnyebbülök egy fokkal ha leírhatom mit érzek. Szerintem tiszteletben kéne mások érzéseit tartani és nem gúnyos megjegyzéseket tenni a háttérben, hiszen nincs olyan ember akinek ne lennének gondolatai, érzései. Mégha nem is ilyenek.

Viszont h elvonatkoztathassak egy kicsit a témától.

Az iskola katasztrofálisan az ellenkezőm. Nem tudok mit csinálni h ne legyen minden egyre rosszabb, bár most ki fogok találni valamit a dolgok ellenkezőjére. Nem folytatódhat ez így tovább.

Itthon. Erről nem is érdemes beszámolnom, minek pazaroljam rá a drága és értékes szavakat. A lényeg h még élünk, bár nem úgy ahogy kéne. Vannak akiknek a viselkedése a sírba visz, de hála az égnek egy személy mellettem áll.

Köszönöm neki!!! Remélem tudja ki az.

Osztálykirándulás is volt ám. Na az asszem nagyjából jól sikerült. Kivéve azt a szombat estét. Szeretnék bocsánatot kérni azoktól akiket elszomorítottam azzal h jól elbőgtem magam és h olyan semmilyen hangulatom volt. Viszont köszönöm h próbáltak könnyíteni a lelkemen azzal h meghallgattak és hozzászóltak, vagy tanácsot adtak.

Legközelebbi bejegyzésben talán végre már rakok fel osztálykirándulásról képeket is. Majd akkor mesélek is bővebben.

Baráti kör. Jól elvagyunk. Már aki, már akivel. Összetartunk, ki kivel. Jóban vagyunk, úgyahogy. Igen. Még a társaságot is ez járja át.

Sebaj. Én még mindig nagyon szeretek mindenkit, mégha mások véleménye meg is oszlik. Remélem mindenki tudja h rám bármikor számíthat, nem érdekel semmi akkor, csak egy szó ha kellek és már vagyok is.

Egyébként. Kriszty és Bálint szombaton ballag. Szörnyű lesz azzal a tudattal végigálllni a műsort, h konkrétan rávilágítanak az emberek h azok akikkel annyit együtt voltunk elmennek. Hátrahagynak minket. A legszomorúbb h van aki még távolabb lesz tőlünk mint eddig. Fájni fog a távolság, igaz h nem barátságok szakadnak meg, csak az ember jelenléte hiányozni fog.

Dehát mit van mit tenni, semmi sem tarthat örökké. Szép is lenne.

Elvileg a tervezettek szerint ballagási kajolás lesz a Malomban, Kriszty meghívott és már várom. Remélem jó lesz.

Egyébként most pénteken volt utószülinapi buli Szotyinak a Malomban, bólingoztunk, ettünk, ittunk...már aki. Azt hittem elájulok, mert aznap csak fél pohár vizet ittam és már este 23:15 volt -_-'''. Tudom tudom. Hülye vagyok és kész.

Tegnap, azaz szombaton meg nálam volt dvd-zés. Megnéztük a Pata tanyát, ettünk, ittunk, zenét hallgattunk, vidiket néztünk, fárasztottuk egymást, szal asszem minden megvolt.

Kár h drága Ainim nem tudott eljönni . De ez be lesz pótólva.

Most elkövetkező hétvégére is tervezek ide egy dvd-zést, de még sem a nap sem az időpont nem konkrét, előbb dumálni kell az emberkékkel.

Ma semmi egyebet nem csináltam, felkeltem, persze felavattam az új pizsimet amit tegnap vett a piacon nekem Kriszty anyukája. Természetesen előre kifizettem mielőtt valaki olyan ingyenélőnek tartana -_-'''. Később kaja, pia, és aztán net. Vidiket szedegettem le, meg néztem, meg fanfiction-öket olvastam, természetesen yaoi-t. Volt egy ami igen csak elszomorított, de a többi nagyon tetszett, bár ez most lényegtelen.

Holnap suli. Már látom előre h mi lesz. Közgén tudom h engem fog elővenni a szivatás tárgyaként Szabózé, hiszen mondta előző óra végén. Talán be se kéne mennem. Nem tudom mit csináljak még. Fogalmam sincs, és ez idegesít a legjobban. Már csak az hiányozna h most valaki mégjobban megalázzon mások előtt. Szerintem biztosan ott törnék össze teljesen a bőgéssel egyetemben.

Nagyon ideges vagyok. Hogy lehet az, hogy vannak akik ennyire szeretik pokollá tenni mások életét? Na mind1.

Na basszus. Bocsánat. Látszik h rég írtam. Elég ritkán írok és felgyülemlett bennem az írhatnék most kivételesen. Sajnálom h ennyire tudom húzni-nyúzni a gondolataimat XD.

Szerintem lassan el is köszönök. Már így is túl hosszú a bejegyzés. Felrakom az egyik kedvenc számomat Miyavi új számai közül .

Na jó8 emberek, bocsi a fárasztásért még1x, bár nekem jól esett.

Sayonara!!!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

www.banpaia-atsuko.eoldal.hu

(Atsuko, 2010.04.28 19:44)

értem, de sajnos néha van olyan dolog is, amit nem szeretnél másoknak elmondani, azon viszont csak önmagad tudsz segíteni, viszont mást igenis meg kell osztani a többivel, így könnyebülhet minden helyzet XD
kössz amúgy a sok támogatásd drága ídösanyám rezső néne XD

őőőő

(Koito, 2010.04.27 20:58)

namost az a helyzet hogy ha nem mondasz konkrétumot akkor senki nem tud rajtad segíteni, mert nem hagyod hogy átlássuk a gondjaidat. egyébként meg támogatlak és melletted állok, hogy ha össze esnél akkor megtámogassalak vagy fölkanalazzalak... de jobb az ilyet megelőzni és megbeszélni a gondokat... nem sajnálkozni a baj felett hanem a megoldást kell keresni.... és hagyni hogy akiket szeretsz azok segítsenek neked ,mert így mégjobban magadhoz kötöd őket és akkor ők is engedik hogy segíts nekik ha tudsz
csókola nyád rezső