Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Konnichiwa!

Mint írtam az előző bejegyzésbe tegnap nem voltam suliban merthát mert...

Ma sem voltam.

Először is úgy kezdődött minden, hogy reggel felkeltem háromnegyed 7-kor, majd készülődtem, Nórival egy-két dologról folytattunk eszmecserét arról ami piszkálja a csőrünket egy bizonyos személlyel kapcsolatban, majd főztem teát magamnak h már ne vizet igyak egész idő alatt...mivel mást nem igen szabad...bepakoltam a táskát és go az orvoshoz.

Ez kb. egy olyan fél 8-kor volt, majd odaértem és már ott volt az orvos ojje, mindig sokára érkezik, és most úgy tűnik h kivételt tett XD.

Azt mondta h tegnapra meg mára ad nekem igazolást és hogy ha holnap jobban érzem magam akkor mennyek suliba, ha nem akkor meg vissza oda és kórház.

De jó mert már javuló tendenciát mutat az állapotom, csak suliba épp nincs kedvem menni, olyan jól eltelik a nap mikor itthon vagyok egyedül, senki sincs itt aki vmin veszekedne vagy valamit magyarázna, senkit sem idegesít a zene amit hallgatok, nyugottan énekelhetek, táncikálhatok és hja, szép ez a ritka pillanat, de még mennyire is az.

Az orvostól hazafele úgy döntöttem h a Sugó parton mék, Istenem de csodálatos volt arra minden.

Senki sem volt arrafelé rajtam kívül, egy lélek sem, na jó kacsák, sirályok meg szarkák, de azok a vízen voltak vagy lent a parton.

Olyan jó volt bámulni a havas tájat, fantasztikus látvány volt az egész együttvéve, a nyüzsgő kis madarak a vízen meg az égen, a hófehér táj, a félig itt-ott befagyott vízfelszín.

Minden hóborította volt, úgy megfogott ez a látvány hogy szinte magával ragadott. És akkor hirtelen megszólalt a harang, mintha valami csodálatos altatódalt játszott volna a templom, én megálltam, odamentem a korláthoz és gyönyörködtem a körülöttem lévő és a képzeletvilágomban.

Annyira jó volt ott, hogy elfelejtettem még fázni is.

Miután végeszakadt a dallamnak nemsokára szép lassacskán elindultam hazafelé.

Fantörpikus volt az a sok hóborította pad XD.

Mikor hazaértem átöltöztem és nekitámadtam egy zacsi ropinak meg egy csésze teának, majd ruhákat próbálgattam kombinálni, zenét hallgattam meg vidit néztem (vagyishát ezeket csinálom épp most is) XD.

Egy-két dolog ismét eléggé elszomorított, mert eszembejuttatta azokat amiket próbálok magam elől is takargatni. Ez nem azt jelenti h félek a valóságtól vagy h próbálom azt tagadni, tudom mi az igazság és be is ismerem magamnak, csak próbálom mélyre rejteni, mert tudom h mindenen lehet változtatni csak akarni kéne (bár néha egy kis segítség nem ártana).

Még jó h csak egy ember van akit mindent tud rólam, és az nem más mint önmagam.

Soha senki sem fog engem teljesen meg- vagy kiismerni, de mind1, jobb is mert úgysem értenének meg.

Nos kedves olvasó, ha idáig elolvastad ezt a bejegyzést akkor ne menj sehova mert rakok be ide szemeket gyönyörködtető képeket Jae Joong-ról, egy szomi vidit, és egy másik vidit amit összehasonlításnak rakok fel két verzióban, a japán szövegűt és a koreai változatot.

Nah, sztem mára ennyi, megyek is mert mindjárt elkezdek olvadni Jae Joong látványától XD >_<'''''''''''''''''''''.

Sayonara!

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.